A kegyelem ára
(A forradalom és szabadságharc (1848-49) pátyi árulói)
Alázatos, egyben gyalázatos tartalmú dokumentumot jutatott el hozzám a pátyi értéktár gondozója.
Áramütésként ért a sorok közt fellelt tartalom, mert megrázó erővel törte össze azt a képet, amire büszkék voltunk, ami példakép volt, amit dédelgettünk, hogy elődjeink tevőlegesen is kiálltak, részt vállaltak a magyar szabadságért folytatott küzdelemben. Hosszasan töprengtem azon, hogy vajon hány pátyi honfitársamnak okoz majd csalódást, fájdalmat, ha megismeri ennek a dokumentumnak a tartalmát. "Vétkesek közt cinkos aki néma" - csengtek fülemben Babits Mihály szavai, így hát cinkosságot nem vállalhatok. Elöljáróban jegyzem meg, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc helyi vonatkozásairól - emlékekről, eseményekről, történésekről - igencsak hiányosak az ismereteink. A Habsurg - önkényuralom (1849-67) 18 évig tartó időszakában nem volt célszerű beszélni, előhozakodni a szabadságharchoz fűződő élményekkel. A félelem elnémította a pátyiakat is. Aztán jött a kiegyezés (1867) és további fél évszázados kényszerű "együttműködés" a Habsburgokkal.
A hallgatás falát a kiegyezést követően megjelent monográfiák szerzői kezdték bontogatni, akik - ha szűkszavúan is - 1-1 község történeti fejezetben nem kerülhették meg a 48-49 - es eseményeket. Így vált ismertté, hogy az 1848-i nemzetőrségi összeírás alkalmával 152 nemzetőrt regisztráltak Pátyon. Ebből 58 fő lovas, a többi gyalogos volt. Őket 1848 őszén küldték harcba egy jelentés szerint Bőny felé "hajtották el" a fiatal embereket. Hogy név szerint kik voltak a rekrutáltak, és hogy részt vettek e harci cselekményekben, arról nem szól a híradás. A hallgatás fala, a félelem, a feledés homálya mindent eltakart. Ők úgy tűnik végképp eltűntek történelmünk útvesztőjében.
Nem kizárható, hogy a politikai viharoktól, forgószelektől zavaros helyzetben Görgei - Kossuth utasításait figyelmen kívül hagyva - a nemzetőröket egyszerűen hazaküldte. Feltételezésem szerint ez történhetett a pátyi nemzetőrökkel is, mert semmilyen nyomát nem lelni annak, hogy harci cselekmények részesei lettek volna a pátyi hadba vonultak. Ez lehet az oka annak, hogy semmilyen információ nem szól a harcba vonultak későbbi sorsáról, áldozattá vagy hőssé válásáról, esetlegesen a harci cselekményekben való részvételért járó megtorlásról. 100 esztendő múltán 1947-ben a Pest vármegyei szabadművelődési felügyelőség tervbe vette, hogy centenáriumi naptárt ad ki az 1848-49-es eseményekre emlékezve. Kérte a vármegye településeinek szabadművelődési ügyvezetőit gyűjtsék össze a községüket érintő korabeli emlékeket, hagyományokat, információkat. Molnár Jenő pátyi ügyvezető minden tőle telhetőt elkövetett a gyűjtésért. Kidoboltatta a kérést, 90 év feletti lakosokat interjúvolt meg, halotti anyakönyveket böngészett, majd szomorúan jelentette 1947. május 29-én, hogy a monográfiákban található információkon kívül idézem:
"Községünknek az 1848-49-i eseményekkel kapcsolatosan szinte semmiféle érdemleges emlékei, hagyományai nincsenek."
Erre a homályra villant némi fényt - sajnos nem jó fényt - az általunk most megismert dokumentum.
Az irományt egyenesen Windisgrätz tábornagy úrnak címezték elöljáróink.
Emlékeztetünk rá, hogy Windisgrätz 1848. október 16-án nevezték ki tábornaggyá. Csapatai 1849. január 5-én nyomultak be Pestre, és miután berendezkedett azonnali katonai diktatúrát rendelt el az egész országban és megkezdte az elfogatásokat. Mindazokat, akik részt vettek valamilyen formában a szabadságharcban, büntetni kívánta. A fellelt irat valójában ezt követően készült 1849. februárjában. Az írás egy kéretlenül, önként megfogalmazott jelentés, aminek tanusága szerint a pátyi elöljárók elárulták a forradalmat, a szabadságharcot.A jelentésben hivatkozás történik egy korábbi, idézem:
".. írásba adott és személyesen EŐ Felsége előtt tett hódolati nyilatkozatásra, mely szerint Ő Felségét dicsőségesen Országló Első Ferencz Józsefet ismeré el egyedüli törvényes királyának.." az elöljáróság.
Sajnálatos, hogy ez a hivatkozott nyilatkozat ezideig nem került elő, csak utalás történik rá ebben a jelentésben.
Mindenesetre világosan kirajzolódik, hogy a korabeli pátyi elöljárók félelmükben kegyelmi vagy egyéb okokból ideje korán, behódoltak az alig pár hónapja trónra jutott (1848. december. 2.) Ferenc Józsefnek. Ismereteink szerint Pátyot elkerülték a megtorlások, a falu kegyelemben részesült, de etikai, erkölcsi vonatkozásban nagy árat fizetett érte.
Páty, 2020. május
Wiedermann Gábor
ex polgármester
Forrás:
- Magyar Történelmi Kronológia Tankönyvkiadó Bp,1987
- Molnár Jenő: Jelentése 1947, Páty
