Glemba László
Pátyi dokumentumok az interneten
"Kell valahogy a világ dolgaiba avatkozni:
kéretlenül is, biztatás nélkül véghezvinni
a magunk feladatát, tisztán tartani
az ablakot és a lelkiismeretünket!"
/Sütő András/
Wiedermann Gábor, születése óta Pátyon él. Azóta kísérheti figyelemmel a településen élő emberek életét és azokat a változásokat, amelyek hatással vannak az itt élőkre. Kora ifjúsága óta nem csak szemlélője, de kritikai észrevételeivel, írásaival formálója, alakítója is volt a helyi közéletnek. A proletárdiktatúra hetvenes, nyolcvanas éveiben számos konfliktusa támadt a helyi hatalmasságokkal - tanácselnökökkel, párttitkárokkal, egy alkalommal, az országgyűlési képviselővel is - mert mindenkor a kiszolgáltatott, a sérelmet szenvedett embereknek volt következetes szószólója. Erről tanúskodnak a korabeli fórumokon elhangzott hozzászólásai, újságcikkei, beadványai. Miután sokan felkeresték őt ügyes-bajos dolgaikkal, vélt vagy valós sérelmeikkel a falu vezetői gúnyosan a község fiskálisának titulálták. Ez őt nem zavarta, ha lehetősége volt rá önzetlenül, honorárium nélkül, sok esetben saját költségén is, segített. A település régmúltjának története az 1970-es évektől kezdődően került érdeklődésének fókuszába. Rendszeres résztvevője volt az országos honismereti konferenciáknak az Ortuthay Gyula és Pozsgai Imre köré csoportosult értelmiségi körök társaságában. A községtörténeti dokumentumok kutatására, volt rajztanárától - Molnár Jenőtől - kapott ösztönzést mintegy négy évtizeddel ezelőtt. Az akkor már nyugdíjas pedagógus arról panaszkodott, hogy mind ideje, mind energiája és türelme, fogytán van a kutatómunkához. Szenvedélyét sikerült átörökítenie. Tanítványa "megfertőződött" a kutatással. A többnyire másod-, harmad közlésekre szorítkozó feljegyzésektől, információktól indulva, Wiedermann Gábor mind mélyebbre, a gyökerekig, a tiszta forrásig ásott. Neki köszönhetően ismerhetjük településünk első okiratos említésének pontos dátumát. Ő találta meg, ő preparálta azt a latinul írt adománylevelet, amely Csánki Dezső és Gárdonyi Albert rendszerező munkája nyomán vált ismertté 1936-ban. A Molnár Jenőtől töredékes másodközlésekből ismert információ alapján a nyolcvanas években, a téves időpontban - virágvasárnapon ünnepelték Pátyon a jeles évfordulót. Az adománylevél pontos fordításából tudjuk, hogy az nem virágvasárnapon, hanem a virágvasárnapot követő ötödik vasárnapon kelt. Wiedermann Gábort, a nyugdíjas pedagógust, okleveles népművelőt, Páty volt polgármesterét kérdezem életéről, munkájáról, a jelenkori eseményekkel kapcsolatos véleményéről.
G. - Miért döntöttél úgy, hogy weblapot nyitsz?
W. - Nem én döntöttem így, az élet kényszerítette ki. Receptorjaim mindenkor érzékenyek voltak környezetem különböző hatásaira, amelyekre jó ideig elégségesnek bizonyult a verbális és nyomtatásban megjelenő reakció. A csipek világa, az internet új korszakot nyitott a kommunikációban, amihez alkalmazkodni szükséges. Aki nem teszi, az lemarad. Ez közlőre és befogadóra egyaránt igaz.
G. - Miért éppen a szülőfaluddal kapcsolatos tájékoztatást, hírközlést helyezted a felvilágosítás fókuszába?
W - Ez sem véletlen. Nem panaszként említem, de nagyon sok időt, energiát fordítottam és - szerény lehetőségeimhez mérten - elég sok pénzt költöttem arra, hogy mind több és pontosabb információt gyűjtsek szülőfalummal kapcsolatban. Mindezt nem önmagam gyönyörűségére tettem, hanem, pedagógusi - népművelői vénámnak köszönhetően egy érintett közösség - a faluközösség számára. Mindenkor önzetlenül, gyorsan és térítésmentesen igyekeztem közkinccsé tenni a megszerzett ismereteket. Sohasem árultam pénzért a publikációimat, sohasem kufárkodtam szellemi értékekkel. A kiadatás költségét egy kivétellel egy szűk baráti kör finanszírozta.
G.- Neked is van családod, volt tisztességes foglalkozásod, mégis rengeteg időt szenteltél a helytörténeti kutatásra. Hogyan jutott erre időd?
W. - Ez a kérdés mindenképpen komplex választ igényel. A munkához való viszony tekintetében általános alapelvem, hogy az Isten által rendelt sorsunkban tőlünk csak egy függ: az, hogy a helyet, melyre a teremtő állított, egészen betöltsük. Legyen ez munkahelyi, vagy önként vállalt feladat. Az idő persze korlátoz, de ez a szemlélet új időtávlatokat is nyit. Azt is mondhatnám, hogy szerencsém is volt, mert pedagógusi népművelői munkámból fakadóan nagyobb és több lehetőség kínálkozott a főfoglalkozásom és a szenvedélyem összehangolására. Persze nyilvánvalóan nem szerencséről, hanem teremtői szándékról beszélek.
G. - Mégis mérhető egyáltalán az idő, illetve az olvasott és feldolgozott anyag mennyisége?
W. - Azt gondolom az idő tényezőt kiiktathatjuk, mert a szülőfalummal kapcsolatos kutakodás és gyűjtés eddigi életembe ivódott. Természetesen a feldolgozott anyag mennyiségileg mérhető. Ha azt mondom, hogy több száz kötet könyvet, folyóiratot, újságcikket, kéziratot olvastam el, fotókópiát, diafilmet pörgettem át, hogy egy-egy értékelhető mondatra leljek, akkor nem túloztam. Talán ezért is tartom az egyik legfontosabb követelménynek a hitelességet. A hiteles tájékoztatásban a szemmel láthatóan szándékos belemagyarázásoknak, ferdítéseknek, jó néhány adat minden eddiginél hanyagabb kezelésének netán a plagizálásnak semmiféle helye nem lehet. Talán ezért is fogadtam némi megdöbbenéssel a Páty Fejezetek a község történetéből 2. címet viselő kötetben Centár László tollából megjelent Páty község története 1286-tól című dolgozatot, amely semmilyen új tudományos értékű tételt nem tartalmaz. Ennek az írásnak ugyanis az elfogulatlan tudományos kutatáshoz semmi köze, mert bizonyíthatóan nem más, mint mások szellemi alkotásának saját néven történő közlése, vagyis plágium.
G. - Tényleg. Mind ez ideig - vagyis a 2009-es esztendőig kizárólag tőled származó írásokból ismerhettük Páty történetét. Most hirtelen két kötet is megjelent. Az általad említetten kívül megjelent egy képeskönyv is Rokolya Péter munkája. Mi ezekről a véleményed?
W. - Elöljáróban azt mondanám, hogy műfajilag én mindkét kötetet a képeskönyv kategóriába sorolom. A Szabóné által szerkesztett képeskönyv inkább mesekönyv, mint aminek hirdetik, vagyis nem komplex lakóhely-történeti munka. A másik szerző Rokolya Péter pedig a legmodernebb kutatási módszerek felkutatásával többet gazdagabbat és tartalmasabbat nyújt - akár községtörténet vonatkozásában is-, mint amit kötetének címében sejtet. Ez utóbbi igazi profi munka, míg az előbbi inkább az amatőr kategóriába tartozik. Ezt jelzi egy-egy téves képaláírás is. Sohasem voltam híve annak, ha egy társszerző egyben szerkesztő is legyen, mert ilyenkor bizonyos idő elteltével mindig fenn áll annak veszélye, hogy negatív fogadtatás esetén valamennyi szerző a kollektív felelősséget hangoztatja, míg pozitív fogadtatás esetén a szerkesztő sajátítja ki az alkotás egészét. Nem egyszer hallottam a szerkesztő szájából sem, az 1986-ban megjelent első kötetről, hogy "a könyvem". Pedig ott még profinak mondható szerzőgárda állt szerencsésen össze. A most megjelent második kötet egy kissé történelem hamisítás is mert kiemel jelentéktelen eseményeket és elhallgatja az 1986 óta bekövetkezett lényeges változások elemzését, mint amilyen a rendszerváltozás, a helyi téeszek megszűnése, az önkormányzati munka húsz éve stb. stb. A lényeges történelmi folyamatok, események érintése nélkül csak bizonytalan eredetű régi -"anno"-nak mondott - fényképek és új fotók szembeállításával kizárólag pillanatnyi mulandó örömök nyújthatók nem pedig maradandó értékek.
G. - Ismereteim szerint az elmúlt fél évszázadban a pátyiak közül többen is megpróbálkoztak komplex községtörténeti tanulmány készítésével, de rajtad kívül ez ideig ez senkinek sem sikerült. Mit gondolsz miért?
W. - Tájékozottnak látszol. Mégis pontosítanálak. Ismereteim szerint Veér Ilona - a volt pátyi főjegyző lánya - népművelő, Máté Imréné pedagógus, Molnár Jenő pedagógus és jómagam veselkedtünk neki ennek a feladatnak. Ilonka nénivel haláláig nagyon szeretetteljes kapcsolatban voltam, mint ahogyan Máté Imrénével is. Molnár Jenő tanár úr már zárkózottabb ember volt és csak keveseknek adatott meg, hogy nyugdíjbavonulása után közelébe férkőzzenek. Nekem szerencsére sikerült. (Hogy hogyan annak külön története van!) A lényeg az, hogy Veér Ilona is és Máté Imréné is elkerültek Pátyról és ez megakasztotta őket a további munkavégzésben. Molnár Jenő pedig kissé mintha megfáradt volna és tragikus halálával végképp szertefoszlott a remény, hogy tőle rendszerezett községtörténeti anyagot kapjunk. Talán azt is fontos megjegyezni, hogy mindhárman némi honoráriumért -tiszteletdíjért - végezték a helytörténeti munkát. Az más kérdés, hogy bizonyos területeken többet próbáltak nyújtani, mint amiért megfizették őket. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ezt a munkát elöljáróink nem nagyon akarták,- nem is nagyon lehetett - megfizetni.
G.- Igy hát egyedül maradtál?
W. - Igen. Szerencsére mindhárman megtiszteltek bizalmukkal és ösztönöztek a további kutatásra és egy rendszerező tanulmány megírására. Hálával gondolok mindhármójukra. Ekkor döntöttem úgy, hogy-e témakörben írom szakdolgozatomat. A dolgozatot 1981-ben fejeztem be és egy példányát azonnal felajánlottam a pátyi iskola könyvtárának. Másik példányát a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága vásárolta meg. Ez volt az alapja a Nekem szülőfalum c., sorozatnak is. Nagy öröm számomra, hogy tanulók és tanárok, de minden érdeklődő pátyi polgár haszonnal forgatja, olvassa "mazsolázza" és hasznosítja az óriási adathalmazból a számára éppen fontos ismereteket.
G. - Köszönöm a beszélgetést.
Páty 2009.10.15
